RFID

  2006.03.16. 22:22

Radio Frequency Identification - rádiófrekvenciás (termék)azonosítás

 

Kis RFID-történet:

 

• 1940–1950 :A radarhasználat és rádióközvetítési technológiával kapcsolatos tapasztalatokra alapozva, 1948-ban jelent meg az első tudományos cikk az RFID-ről. („Communication by the means of reflective Power”).
• 1950–1960: Első RFID technológia kutatások, laboratóriumi kísérletek.
• 1960–1970: Számos elmélet született az RFID-vel kapcsolatban. Az első kereskedelmi alkalmazás: elektronikai termékeket felügyelő berendezésekkel kapcsolatban a bolti lopások megelőzésére.
• 1970–1980: Intézmények (tudományos, kormányzati és üzleti) aktívan dolgoztak az RFID-n és nagy előrehaladást értek el ebben az időszakban. Korai alkalmazásai - például a járműkövetés, állatok megjelölése - ekkor már realizálódtak.
• 1980–1990: Kereskedelmi alkalmazásokban mindennapi felhasználásra került. A világ számos országban az autópályák elektronikus díjbeszedési rendszere vált az érdeklődés középpontjává.
• 1990–2000: Az RFID-t széles körben alkalmazták és így a mindennapos élet részévé vált (például: síbérletek, járművek be- és kilépése). Kezdetét vette ugyanazon „tag” különböző célokra történõ felhasználása (autópálya díjbeszedés, parkoló beléptetés, telephely beléptetés, …). Különbözõ szabványok válnak elfogadottá ebben az időszakban.
• 2000– : 1. Megalakul az AutoID center (200 résztvevővel a kiskereskedelem, a gyártás, raktározás és technológia szolgáltatók körében). 2. A telematika és a mobil kereskedelem területén tapasztalt növekvő érdeklődés elvezet a „Ubiquitous Computing-hoz” (mindenütt jelenlevő). Számos vállalatnál az RFID a vonalkód rendszerrel párhuzamosan működik. 3. Az Amerikai Egyesült Államokban a Wal-Mart, a Department of Defense és a Food and Drug Administration 2005 januárjától legfőbb beszállítói körében kötelezővé teszi az RFID-tag alkalmazását mind egységcsomag, mind paletta szinten.

A digitális azonosítási rendszenek az ellátási lánc szempontjából legfontosabb eleme az úgynevezett “tag”-bélyeg, amely egy chipből és a hozzákapcsolt antennából áll. A rendszer működéséhez elengedhetetlen az olvasó (interrogator), amely felismeri a tag-et, illetve a számítógépes rendszer, valamint a hozzátartozó program, amely értelmezi a kapott adatokat. Az RFID-ben alkalmazott chipek tároló kapacitása néhány 10 bittől, néhány száz kbyte-ig terjed, de az SCM területén alkalmazott chip 96 bit információ tárolására képes. Lényeges különbség a vonalkódhoz képest azonban nem ez, hanem hogy a felismeréshez nincs szükség “szemkontaktusra”, mert az olvasó a rádióhullámok útján akár a csomagoláson keresztül is képes kommunikálni a tag-gel. Ezért az áruba, annak csomagolására, vagy az egységcsomagra rakott tag alkalmazása lehetővé teszi a szállító járműre, raktárba, eladótérbe stb. érkezett áru gyors számbavételét, a készletváltozás azonnali regisztrálását. Sőt, megfelelő szoftverrel akár a késedelem nélküli és automatikus rendelést is.

 

Forrás: Supply Chain Monitor - 2005 júniusi számának IT melléklete