A tag-eknek alapvetően két fajtája van. A passzív (ez a gyakoribb), amely “holt” egészen addig, amíg az olvasó által kibocsátott rádióhullámok energiáját felhasználva fel nem éled, s nem közli a benne rejlő információt. Az aktív tag-ek saját áramforrással rendelkeznek, s távolabbi leolvasást tesznek lehetővé. Egy másik csoportosítás szerint vannak gyárilag programozott chipek, amelyek egyszerűen a rájuk írt információt adják át, léteznek félig megírtak, amikor a rendelkezésre álló memória egy része előre megírt, másik része viszont egyszer írható, a harmadik csoportba tartozó tag-ek viszont többször írható felülettel rendelkeznek.

Forrás: Supply Chain Monitor - 2005 júniusi számának IT melléklete