Lehet-e gazdasági fejlődés kisvállalatok és klaszterek nélkül?

Beszámoló az MKT Ipari és vállalkozási szakosztálya 2006. december 16-i vitadélutánjáról

Az előre meghirdetett programtól eltérően Rechnitzer János professzor akadémiai elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni a rendezvényen, így munkatársa, Grosz András egyedül állt helyt.

Az előadást a klaszter fogalmának definiálásával kezdte, mivel e gyakran használt kifejezés tartalma korántsem egyértelmű. A részletes levezetés elolvasható az MKT Honlapján, ahová felkerültek az előadás diái. A lényeg az, hogy van egy közgazdasági értelmezés: olyan öko-rendszer, amelynek résztvevői kapcsolataik – együttműködésük és versengésük – révén előnyt élveznek. A másik értelmezés olyan fejlesztéspolitikai eszközt lát a klaszterben, amelyre – az egyedi vállalati támogatással szemben – EU-konform módon lehet költségvetési és uniós forrást szerezni.

A gazdaságpolitika szívesen foglalkozik a klaszterekkel, mivel a komplex megközelítés, a hálózatszerű együttműködés jól illeszkedik az unió filozófiájához. Ugyanakkor az is tény, hogy a klaszterek automatikus kialakulása időigényes folyamat, a potenciális klaszterek felismerésével és fejlődésük ösztönzésével valóban gyorsítható a gazdasági növekedés, struktúra átalakulás.

A klaszter tágabb és lazább együttműködési forma, mint a hálózat. A klaszter tagjai nem is feltétlenül azonosíthatók. Közösen élvezik az adott térségben meglevő speciális munkaerő-bázist, infrastruktúrát, innovációs lehetőségeket, ugyanakkor maguk is versenytársak. A kisvállalatok az említett előnyökkel csökkenthetik a nagyokhoz képesti versenyhátrányukat, az adott agglomerációba települt oktató-kutató intézményeket közösen meg tudják finanszírozni, az adott térségbe beszállító vállalatok az ő vásárlásukért is versenyeznek, az adott földrajzi közelségben működő versenytársak különösebb erőfeszítések nélkül megismerhetők (benchmarking). Egymástól tanulnak (best practice), de az utánzás nem elég a helytálláshoz, folyamatosan újításra kényszerülnek. Ezzel nem költség-, hanem minőség és tudásalapú fejlődési stratégiát valósíthatnak meg.

A nyugat-dunántúli térség a rendszerváltás után leghamarabb talpra állt és fejlődésnek indult régiónk (a központi után). A vállalati integrációk fejlődésében is élenjárt, itt alakultak az első ipari parkok, majd később innovációs központok és már az ezredfordulón megjelentek az első klaszter-kezdemények. Azóta is folyamatosan alakulnak, de igazán csak a Pannon Autóipari Klaszter és a Pannon Fa-és Bútoripari Klaszter működik klaszterjellemzők szerint. A többiek inkább közös marketinget megvalósító hálózatok, illetve fejlesztési pénzek megpályázásra létrejött formációk.

Vanicsek Mária felkért hozzászólóként kifejtette, hogy míg klaszterek nélkül lehetséges gazdasági fejlődés, kisvállalatok nélkül semmiképp. Ezek szerepe jelentős a helyi piacok ellátásában, a foglalkoztatásban és egészséges gazdaságban a kicsikből fejlődnek ki a nagyvállalatok. A globalizálódó világba azonban a kisvállalatoknak összefogás nélkül nincs esélyük bekapcsolódni. A vállalati integrációnak számos formája létezik a megszűnést jelentő felvásárlás-összeolvadástól a klaszterig.

A Regionális Tudásközvetítő Kht. felmérése szerint a klaszter jelentőségét résztvevők 67%-a a közös érdekképviseletben, 65%-a a tapasztalatcserében, 46% a közös pályázatban látja. Az innováció nem is szerepelt a választható tényezők között. A klaszter tehát alapjában mikroökonómiai fogalom, nálunk túl nagy hangsúlyt kap regionális vállalkozásfejlesztési szerepe. A NFT1-ben 23 klaszter számára jutott 447 millió forint támogatás.

A másik felkért hozzászóló, Román Zoltán érdekes adalékkal egészítette ki a klaszterről szerzett ismerteket: az uniós INNOBAROMETER felmérésében a 25 tagállamból válaszadó polgárok 62%-a tudta mi az, de az új tagállamok polgárainak csak 44%-a. Viszont eltérés nélkül mindkét csoport kétharmada úgy tudta, hogy a klaszter lényege állami segítség bevonása a vállalatokba. Ugyanakkor az EU-ban klaszterhez hasonló környezetben működik a vállalatok 28%-a.

Már a Széchenyi-tervben is támogattuk a klasztereket, összesen 21-en kaptak, de csak harmadukból lett valami működőképes dolog.

A kisvállalatok foglalkoztatják a munkavállalók harmadát, a kis- és középvállalatok együtt már kétharmadát. Ők állítják elő a GDP felét. Ezek az arányok hasonlóak az EU-ban és Magyarországon. Hazánkban egyedül az exportban játszott szerepük kisebb (20%), mint az unióban (40%). Tehát a kisvállalatok klaszter nélkül is megélnek és fejlődnek, de klaszterben jobban.

A klaszterek szerepét helytelen pénzorientált támogatásként értelmezni. A KKV-k fejlődéshez az EU szerint két dolog fontos: a vállalkozói gondolkodásmód, ami oktatás, nevelés kérdése, és a nagyobb kockázatvállalásra, innovációra ösztönző környezet. A klaszter pont ennek lehetne egyik kedvező terepe. De ehhez az is jó volna, ha a NFT 2-ben nem a pénzügyi támogatások szerepelnének elöl és az üzleti környezet fejlesztése hátul. Persze a regionális támogatások felszívására is jó eszköz a klaszter, de ennél többet kellene nyújtania.

Budapest, 2006. december 15.

Némethné Pál Katalin

h. szakosztályi titkár

Az előadás anyaga elérhető: www.mkt.hu/docs/2006-12-18-14-55-06-GroszA_061213.pdf

Forrás: www.mkt.hu