A szállítás és a fuvarozás jellemzői:

Egyszerűbb a szállítással való megismerkedés, mert azon olyan árutovábbítás értendő, amit saját szállítóeszközzel, maga a szállítóeszköz tulajdonosa végez. Szerződést önmagával nem köt. Díjat nem számol fel. Költségei ugyan keletkeznek, de annak meg van a maga nyilvántartási és elszámolási rendje. Így a szállítás nem vállalkozás jellegű tevékenység, hanem saját célú, saját eszközzel végzett árutovábbítás.

A fuvarozást első megközelítésben a szállítástól célszerű elválasztani. Ennek érdekében a fuvarozás mások árujának saját fuvareszközzel történő továbbítása. Nemcsak az elnevezésből olvasható ki a szállítással szembeni különbözősége, hanem egy, a szállítástól eltérő rendszer működtetése is kiolvasható a meghatározásból. Saját fuvareszközzel kell rendelkezni. Vagyis üzletszerűen végzett tevékenység ellátása érdekében, fuvareszközt kell beszerezni. Aki pedig ilyen eszközt beszerez, az a fuvarozást üzletszerűen végzi, vagyis fuvaros. Csupán utalunk rá, hogy a fuvareszközöknek meglehetősen széles skálája van, amely az igen sokféle fuvarfeladat el-látására használható fel. Jelentőségét tekintve azonban sokkal fontosabb, hogy a fuvarozó más áruját továbbítja. Átveszi, elviszi, útközben megőrzi, átadja. A küldemények igen nagy értéket is megtestesíthetnek. Ezeknek az átadása, a fuvarozó részéről történő átvétele megbízhatóságot és felelősséget igényel. A továbbítás során különféle veszélyhelyzet keletkezhet, amely akadályozza, esetleg lehetetlenné teszi a célba juttatást. Ezért a fuvarozásban résztvevő felek egymással – a felelősség egyértelművé tétele érdekében – szerződést, mégpedig fuvarozási szerződést kötnek.

Fuvarozás tehát szerződés alapján, díjazás ellenében végzett tevékenység, amelynek keretében a fuvarozó köteles a megbízó küldeményét a rendeltetési helyére továbbítani, és a címzettnek kiszolgáltatni. A szerződés két fél között – a megbízó és a fuvarozó között – jön létre, de szerepel benne a címzett, mint akihez a küldeményt el kell juttatni, és aki átvételével igazolja, hogy az meg is érkezett.

A fuvarozási szerződést azonban nem lehet önmagában lévő, egy célú szerződésnek tekinteni. A küldemény eljuttatása az esetek többségében azért válik szükségessé, mert a küldemény gazdát cserélt. Az egyik fél eladja az árut a másik félnek. Ennek során is születik egy szerződés, mégpedig egy adás-vételi szerződés. Az adásvételi szerződésnek a következtében köthette meg – az esetek többségében – az eladó a fuvarozóval a fuvarozási szerződést. Aki az adásvételi szerződésben eladó, az a fuvarozási szerződésben megbízó. (Olykor fuvaroztatónak is szokták nevezni). Aki az adásvételi szerződésben vevő, az a fuvarozási szerződésben címzett. A fuvarozó nincsen szerződéses kapcsolatban a címzettel, de amikor a küldeménnyel megjelenik a címzettnél (a címzett értesítése után) a címzett is „belép” a szerződésbe, mégpedig úgy, hogy a megbízónak megszűnik, a címzettnek pedig létre jön a fuvarozási szerződésből keletkező joga.

A fuvarozási szerződés a fuvarozás elvállalásával jön létre. Jogszabály azonban kimondhatja, hogy a küldemény átvételét követően jön létre a fuvarozás elvállalása. Ha a szerződés megkötésének nem előfeltétele, hogy a fuvarozó azt átvegye, akkor a szerződés megegyezéssel jön létre. A szerződés megkötésének különböző formái (írásban, szóban, stb.) lehetnek. Legelterjedtebb az írásban kötött szerződés, amely a fuvarlevél kiállításával valósul meg. A fuvarlevél bizonyítja a fuvarozási szerződés létrejöttét, illetőleg a küldemény átvételét. A fuvarlevél kiállítása meghatározott alakban és tartalommal, kötelező is lehet.

Mint minden szerződésben- így a fuvarozási szerződésben is – a szerződő felek jogokat szereznek és kötelezettségeket vállalnak.

A feladónak a szerződésben vállalt kötelezettsége kiterjed:

•          a küldemény csomagolására

•          a küldemény továbbításához, vagy útközben szükséges hatósági kezeléshez a felhasználható okmányok biztosítására

•          a fuvarokmányok kitöltésére

•          a küldemény berakása a feladót, a kirakása a címzettet terheli

•          egyes esetekben a küldemény kíséretének a biztosítására

A fuvarozó köteles a fuvareszközt a megfelelő időben és helyen, fuvarozásra alkalmas állapotban kiállítani, és a fuvarozást megkezdeni. Ha fuvarozó a küldemény átvétele előtt a megfelelő fuvareszköz kiállításával késlekedik, a feladó a szerződéstől elállhat és kártérítésként a berakás eredménytelen megkísérléséből eredő költségeket, valamint a más fuvarozónak kifizetett fuvardíjtöbbletet követelheti.

A fuvarozónak a küldemény továbbításakor a gazdaságosság és a küldemény biztonságának figyelembevételével kell eljárnia. Ez a fuvarozói kötelezettség azonban nem zárja ki, csak korlátozhatja a feladónak a fuvarozás során érvényesíthető jogát.

Ha a fuvarozó olyan utasítást kap, amely veszélyezteti a fuvarozás gazdaságos, gyors és biztonságos teljesítést, köteles erre a feladó figyelmét haladéktalanul felhívni. Az utasítás írásban történő megismétlése esetén azonban, a fuvarozó köteles az utasítást a feladó veszélyére és költségére végrehajtani. Meg kell azonban tagadnia az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtásával veszélyeztetné mások személyét, vagy mások vagyonát.

Ha a fuvarozás akadályba ütközik, a fuvarozó köteles a feladótól haladéktalanul utasítást kérni. Ha az akadályt a fuvarozás körén kívüli ok idézte elő, a megbízó köteles az akadályig nyújtott teljesítménnyel arányos fuvardíjat megfizetni. Ha nem a fuvarozás körén kívüli az akadály, az úgy minősül, hogy a fuvarozó nem teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségét, így kártérítésre kötelezhető.

Általános szerződési kötelezettségnek minősül, hogy a fuvarozó köteles a feladót a fuvarozás lebonyolításával kapcsolatos minden lényeges körülményről haladéktalanul értesíteni.

Az értesítési kötelezettség különösen akkor áll fenn, ha

•          a küldeményt kár érte,

•          ha a fuvarozási határidő lényeges túllépése várható,

•          a küldemény épsége veszélyben van,

•          a küldemény kiszolgáltatása nem lehetséges.

A feladó a fuvarozás megkezdése előtt a szerződéstől elállhat, köteles azonban a fuvarozó kárát megtéríteni.

A feladót a küldemény felett, annak címzett részére történő kiszolgáltatásáig, rendelkezhet. Ez kiterjedhet a küldemény útközbeni feltartóztatására, visszairányítására, más címzett vagy más rendeltetési hely kijelölésére.

A fuvarozásnak – mint szerződésben vállalt kötelezettségnek – befejező szakasza a küldeménynek a címzett részére történő átadása. A küldemény átadása olyan folyamat, amely a címzett értesítésével veszi kezdetét, ezt az áru átadása követi, és az árunak fuvarlevélen történő átvételével fejeződik be.

A címzett is utasíthatja a fuvarozót, de ez a fuvarozót csak akkor kötelezi, ha nem ellentétesek a feladó rendelkezéseivel. Az utasításokból eredő költségek azonban már a címzettet terhelik.

Minthogy a fuvarozási szerződésbe a címzett is „belép” a fuvarozó elleni igényeket a feladón kívül a címzett is érvényesítheti.

A fuvarozó a fuvarozási díj, továbbá a fuvarozásra szükséges és hasznosan fordított költségek megtérítését követelheti. A fuvarozót a fuvardíj és költségek erejéig zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, amelyek a fuvarozással kapcsolatosan birtokába kerültek. Itt alapvetően a fuvarozásra átvett küldemények tekinthetők olyan dolognak, amelyre a zálogjog kiterjed.

A fuvarozás veszélyes üzemi tevékenységnek minősül. A fuvarozás során a fuvarozó különböző veszélyhelyzetekbe kerülhet. Ezért különös szerepe van a fuvarozó és a feladó felelőssége meghatározásának.

A fuvarozás nemcsak a küldeményeknek a címzetthez eljuttatását, hanem annak meghatározott időn belüli – egyes esetekben meghatározott időre történő – eljuttatását is jelenti. Ha késik a fuvarozó, vagyis az eljuttatási időn túl szolgáltatja ki a küldeményt, akkor kötbér fizetésre kötelezhető. A kötbér a késedelem tartalmához mért, legfeljebb azonban a fuvardíjnak megfelelő összegű lehet. Vagyis a maximális kötbér esetében a fuvarozó díjmentesen végezte a fuvarozást. Ha a megállapodás meghatározott időre történő teljesítésre vonatkozott és ennek a fuvarozó nem tett eleget, akkor a megbízó a kötbért meghaladó kár megfizetését is követelheti.

Minthogy a fuvarozás során különféle veszély következtében kár keletkezhet fontos, hogy a fuvarozási szerződés meghatározza azokat a káreseteket, amelyekből keletkezett kárért a fuvarozó felelős, vagy mentesül, illetve amely a közreműködők magatartására vezethető vissza.

A fuvarozó felelős azért a kárért, amely a küldemény átvételétől a kiszolgáltatásáig terjedő idő alatt a küldemény teljes vagy részleges elvesztéséből, megsemmisüléséből vagy megsérüléséből keletkezett. E teljes körűnek tekinthető felelősség alól azonban fontos a kivételeknek az ismerete.

Mentesül a fuvarozó, ha a kár

•          a fuvarozó tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok,

•          a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányossága,

•          a küldemény belső tulajdonsága,

•          a feladó által végzett berakás, illetőleg a címzett által végzett kirakás, vagy

•          annak következtében állott elő, hogy a feladó, a címzett, vagy az általuk rendelt kísérő nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, ideértve azt az esetet is, ha feladó a szükséges okmányokat nem adta át, vagy nem jól töltötte ki, továbbá, ha a fuvarozót nem tájékoztatta a küldemény kívülről fel nem ismerhető rendkívüli értékéről.

A fuvarozással kapcsolatos károkért való felelősség meghatározása mellett igen fontos szerephez jut a bizonyítás. A kár ugyanis csak akkor terheli a fuvarozót, ha annak minősített esetét igazolni tudja. Mentesül azonban a fuvarozó, ha a kár feltételezett bekövetkezésének az ellenkezőjét vele szemben nem tudják bizonyítani.

A fuvarozót terheli annak bizonyítása, hogy a kárt a tevékenységi körén kívül eső, elháríthatatlan körülmény okozta, a feladót, illetőleg a címzettet terheli annak bizonyítása, hogy a kár nem a küldemény belső tulajdonságára vezethető vissza.

A csomagolás hiányosságát a fuvarozó, azt, hogy a kár nem ennek következtében állott elő, a feladó, illetőleg a címzett köteles bizonyítani.

Ha a berakást a feladó, illetőleg a kirakást a címzett végzete, őt terheli annak bizonyítása, hogy a fuvarozó felvetésével ellentétben a kár nem a berakás, illetőleg a kirakás következtében állott elő.

A feladót, illetőleg a címzettet terheli annak bizonyítása, hogy ő, illetőleg az általa rendelt kísérő úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható.

A küldemény teljes vagy részleges elveszése, illetőleg megsemmisülése esetében a fuvarozó fuvardíjra, illetőleg a fuvardíj arányos részére nem tarthat igényt, köteles továbbá megtéríteni az elveszett dolog értékét.

A küldemény megrongálódása esetében a fuvarozó választása szerint vagy az értékcsökkentés megtérítésére, vagy pedig a rongálódás kiküszöbölésére köteles.

Ha kárt a fuvarozó szándékosan okozta, az ebből eredő minden kárért felelős.

Ha az átvételkor felismerhető, hogy a küldemény hiányos vagy sérült, a fuvarozóval szemben az igényt haladéktalanul érvényesíteni kell. Ennek elmulasztása jogvesztéssel jár.

Az átvétel után csak három napon belül és csak akkor lehet a fuvarozóval szemben igényt támasztani, ha a hiányt vagy sérülést az átvételkor nem lehetett felismerni.

A fuvarozási szerződés alapján támasztható igények egy év alatt elévülnek. Az elévülés kezdő időpontja a küldemény kiszolgáltatásának időpontja, illetőleg azaz időpont, amikor a küldeményt ki kellett volna szolgáltatni.

Ha a feladó írásban utasította a fuvarozót arra, hogy a küldeményt a csomagolás hiányossága ellenére vegye át, a csomagolás hiányossága következtében a fuvarozóra vagy más személyre háruló kárt köteles megtéríteni és viseli a küldeményben keletkezett kárt is.

Ha pedig a fuvarozó a csomagolás kívülről észrevehető hiányossága ellenére anélkül vette át a küldeményt, hogy erre a feladó írásban utasította volna, a csomagolás hiányossága következtében a fuvarozóra vagy más személyre háruló kárt, valamint a küldeményben keletkezett kárt fele részben a fuvarozó, fele részben a feladó viseli.

Nemzetközi közúti fuvarozás

A szállításról, fuvarozásról szóló előző összeállítást követően a nemzetközi fuvarozással ismerkedünk meg. A fuvarozásnak az általános jellemzők alapján történő áttekintése során nem tettünk különbséget a belföldi és a nemzetközi fuvarozás között. Az ismertetett jellemzők egyaránt érvényesek voltak a belföldi és a nemzetközi fuvarozásra. Ha azonban a fuvarozás az „ország határán túl” nyúló árutovábbításra irányul, akkor az nem végezhető el nemzeti szabályozás alapján. Amennyiben az országok egymástól eltérő szabályozásait kellene a továbbítás során igénybe vett országonként alapul venni, azok egymástól olyan mértékű eltérést tartalmaznának, hogy lehetetlenné válna a nemzetközi fuvarozási feladat ellátása. Elegendő, ha arra a körülményre gondolunk, hogy milyen küldeményt lehet az egyik vagy a másik országon át megkötöttség nélkül, illetve milyen küldeményeket lehet fenntartással fuvarozni, vagy melyek azok a küldemények, amelyek ki vannak zárva a fuvarozásból. Ha a küldemény továbbítására vonatkozó megítélések országonként, a belső szabályozásaikból eredően eltérnek, akkor a fuvarozási útvonalnak csupán egy szakaszán lehetne az árut továbbítani. Ezenkívül seregnyi témát lehetne felvetni, amely egyaránt szükségessé teszi, hogy a nemzetközi fuvarozás szabályozása nem nyugodhat nemzeti alapon. Nemzetközi egyezményekre van szükség, amelyek a csatlakozott országokra nézve egységes szabályozást hoznak létre.

Az egyezményeknek az a jellemzőjük, hogy meghirdetésük után a csatlakozott országok magukra nézve - földrajzi területükre nézve - elfogadják az egyezmény szerinti szabályozást. Ennek megfelelően az egyezményhez csatlakozott országokban - azok tarületén - azonosak a szabályok, azonosak a feltételek. A csatlakozás tehát nem megkötöttséget jelent, hanem annak a lehetőségét, hogy a különböző országok területén áthaladó fuvarozás azonos feltételekkel végezhető. Ezért tekinthetők az egyezmények a nemzetközi fuvarozás előfeltételének.

A nemzetközi egyezmények azonban nem általánosan, hanem meghatározott fuvarozási tevékenységeket szabályoznak. Így a Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény szabályozza a vasúttal végzett nemzetközi fuvarozást. Ez COTIF néven jelent meg, amelynek az „A” melléklete a Nemzetközi Vasúti Személy- és Poggyászfuvarozási Egyezmény (CIV), míg a „B” melléklete a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozási Egyezmény (CIM).

A nemzetközi közúti fuvarozásra vonatkozóan Egyezmény a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésekről címet viseli és kezdő betűi alapján CMR rövidítésként vált ismertté. Hasonló egyezményekkel lehet találkozni a folyami- és a tengeri hajózás esetében, valamint a légi közlekedésre vonatkozóan is.

Az előzőek keretében megismertük, hogy a fuvarozás szerződés alapján, díjazás ellenében végzett tevékenység. A fuvarozásban részt vevő felek (feladó és fuvarozó) között fuvarozási szerződés jön létre. A szerződésben a felek mindazokban a kérdésekben megállapodnak, amelyek a fuvarfeladat végrehajtása érdekében szükségesek. Azokban a kérdésekben is meg kell állapodni, amelyek a fuvarozás során esetleg felmerülnek, pl az áru elveszése, megsérülése, stb. A nemzetközi fuvarozás is szerződés alapján végzett tevékenység. A nemzetközi fuvarozás azonban annak következtében, hogy több országon át, általában nagyobb távolságra, több határátmenet igénybevételével továbbítja a küldeményt, a belföldi fuvarozási szerződéshez képest sajátos feladatokat szabályoz. A szerződésből ered, hogy a részt vevő feleknek azonos akarat kinyilvánítással kell megállapodniuk. Abból eredően, hogy a nemzetközi fuvarozás összetettebb, mint a belföldi fuvarozás, még nehezebb lenne a fuvarozás során előforduló valamennyi kérdésben a feleknek fuvarfeladatonként megállapodniuk. Megállapodás nélkül viszont a fuvarozást meg sem lehetne kezdeni. Olykor hosszabb időt igényelne a szerződés alapján történő megállapodás, mint a fuvarfeladat végrehajtása. Eredménytelenség esetében újabb fuvarozóval kellene megkezdeni a hosszasnak ígérkező tárgyalást. Minthogy a fuvarozás egyik fontos eleme a küldemény időben történő eljuttatása, félő, hogy a szerződés valamennyi kérdésében való megállapodás miatt késedelmet szenvedne a küldemény időben való megérkezése. Erre az összefüggésre is tekintettel, a nemzetközi fuvarozási egyezmények olyan fuvarozási szerződéses feltételeket tartalmaznak, melyek valamennyi, az egyezménnyel szabályozott fuvarozási szerződésre nézve megoldásul szolgálhatnak. Az egyezményhez csatlakozással tehát az ország (vagy a fuvarozó) valamennyi, a fuvarozás során előforduló esetet magába foglaló szerződésen nyugvó szabályozáshoz jut. Ezek a szabályozások így lehetővé teszik, hogy a tervezett fuvarozás során előforduló valamennyi helyzetben a szerződő felek szabályozáson nyugvó megoldással rendelkeznek. A fuvarozás során eltérő körülmények szabályozása válik szükségessé a vasút-, vagy a gépjármű közlekedés esetében. Ebből az is következik, hogy nem általános nemzetközi fuvarozás, hanem csak a közlekedési ágankénti nemzetközi fuvarozás értelmezhető.

Terjedelmi okok miatt az összes nemzetközi fuvarozási egyezmény ismertetésére nincsen lehetőség. A nemzetközi fuvarozás bemutatásaként a továbbiakban a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezményt (CMR) tekintjük át, kiemelve néhány, a nemzetközi fuvarozás sajátos jellemzőjét.

Az Egyezményt /CMR/ 1956 év május 19-én kötötte meg öt európai ország. Hazánk 1971. április 29-én a 3. sz. törvényerejű rendelettel csatlakozott. Ma szinte valamennyi európai ország tagja az Egyezménynek.

A Szerződő felek - az Egyezményt aláírók - a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésekre vonatkozó feltételeket - különösen a fuvarozáshoz használt okmányokat és a felek felelősségének kérdésében -, egységes szabályozást hoztak létre. A felsorolásból is kitűnik, hogy a CMR nem kíván minden, a fuvarozás során előforduló esetre előírást tartalmazó szabályozást létrehozni, hanem teret biztosított a felek megállapodásának. Az Egyezmény azt a felfogást tükrözi, hogy amiben intézkedést nem tartalmaz - a kevésbé fontos kérdések -, azt átengedi a tagállamoknak, hogy ez esetben a nemzeti jogszabályaikban megjelent - a CMR szabályozás elveivel nem ellentétes - szabályozást léptessék hatályba.

Az Egyezmény minden olyan szerződésre vonatkozik, amely áruknak közúton, járművel, díj ellenében végzett fuvarozásaként teljesítettek, ha az áru átvételének helye és a kiszolgáltatásra kijelölt hely két különböző állam területén van, amelyek közül legalább az egyik szerződő állam. A meghatározás szerint az Egyezmény nem terjed ki ugyanazon állam területén belül lévő fel- és lerakóhely közötti fuvarozásra. Az Egyezmény csak a közúti járművekkel végzett fuvarozásokra terjed ki. A fuvarozást akkor is lehet az Egyezményben foglaltak alapján végezni, ha a közúti járművet hajóval vagy vasúttal továbbítják, feltéve, hogy a gépjárműből az árut nem rakják ki, vagyis a közúti jármű a berakott küldeményt megbontatlan formában továbbítja. Az Egyezmény alkalmazásában „jármű” elnevezésen gépjármű, nyerges vontató, pótkocsi, félpótkocsi értendő, amely meghatározás megegyezik a Közúti Közlekedési Egyezmény szerinti jármű fogalmával.

Nem terjed ki az Egyezmény a nemzetközi postaegyezmény rendelkezései alapján végzett fuvarozásra, a hullák fuvarozására, valamint az átköltözési ingóságok fuvarozására.

Ha az árut a gépjárműből, konténerből más közlekedési eszközbe rakják át, a CMR Egyezmény csak a közúti járművel továbbított szakaszra érvényes. Amennyiben az áruval, konténerrel rakott járművet vasúttal, hajóval továbbítják, a teljes útvonalra a CMR érvényes.

Ha a fuvarozó vagy a szállítmányozó - mint fővállalkozó - az áru továbbítását az egész útvonalon, vagy annak egy részén alvállalkozóval végezteti Ró-La, Ró-Ró, a fuvarozó és a megbízott között az egész útvonalra a CMR szerinti feltételek érvényesek, - feltéve, hogy a rakományt nem bontják meg.

Ha az áruban nem a közúti fuvarozó által végzett fuvarozás során kár keletkezik (elveszés, megsérülés, kiszolgáltatási késedelem), de nem a közúti fuvarozó hibájából, a felelősséget a más fuvarozási ágazatra érvényes előírás szerint kell megállapítani.

A fuvarozó felelős alkalmazottaiért és minden olyan személy cselekményéért, mulasztásáért, akiknek a szolgálatát a fuvarozás teljesítése érdekében igénybe vette. Ezekért úgy felel, mint saját cselekményéért és mulasztásáért.

A fuvarozási szerződésről fuvarlevelet állítanak ki. Nem a fuvarlevél tekintendő fuvarozási szerződésnek, hanem a felek közötti megegyezés (konszenzus) hozza létre a fuvarozási szerződést. A fuvarlevél a szerződés írásbeliségét bizonyítja. A fuvarlevelet úgy kell előállítani, hogy a feladónak, a fuvarozónak és a címzettnek legyen külön-külön és eredetinek minősített példánya, amelynek a felhasználásával intézkedhet. A fuvarlevél kiállítási nyelvére nézve nincsen előírás. Célszerű azonban azt a feladási vagy a rendeltetési ország nyelvén kiállítani. A fuvarlevélre nincs alaki kötöttség érvényben, az Egyezmény csak a tartalmát határozza meg. Bár van forgalomban CMR fuvarlevél, de azt a fuvarozók érdekképviselete állította össze és nem az Egyezmény melléklete. A fuvarlevél formájában el lehet térni. A fuvarlevél adatainak elektronikus úton történő előállítása is lehetséges, ha az a kötelezően előírt adatokat tartalmazza. A fuvarlevél pontatlan vagy nem teljesíthető adatainak bejegyzéséből keletkezett költségek és károk a fuvarozót terhelik. Ha a fuvarlevélbe - a feladó kérésére - a fuvarozó vagy annak alkalmazottja - gépkocsivezető - vezeti be az adatokat, azt kell vélelmezni, hogy az esetben a feladó nevében járt el. >Miután a CMR szerint a fuvarozási szerződés nem az árunak fuvarozásra átadásával jön létre, szükséges, hogy a fuvarozó az árut az átvétel alkalmával ellenőrizze. Ez az ellenőrzés a fuvarlevélbe bejegyzett adatok közül kiterjed az árudarabok számára, jelére, sorszámára, továbbá az árura és az áru csomagolásának külső állapotára. Ha a fuvarozónak nincs módja az adatok pontosságát ellenőrizni, fenntartásait indokaival együtt a fuvarlevél 18. sz. rovatába jegyezheti be. A feladóra e bejegyzések csak akkor kötelezőek, ha azokat a fuvarlevélben elismeri.

• A fuvarlevél - ha a felek aláírásukkal érvényesítik - bizonyítékul szolgál a fuvarozási szerződés megkötésére, a szerződés feltételei elfogadására és arra, hogy a fuvarozó az árut átvette. Ha a fuvarlevél nem tartalmazza a fuvarozó fenntartásait, az ellenkező bizonyításáig azt kell vélelmezni, hogy az áru és annak csomagolása jó állapotban volt, amikor a fuvarozó átvette, továbbá az árudarabok száma, valamint azok jele és sorszáma a fuvarlevél adataival megegyezik
• A feladó felelős minden olyan kárért, amely a hiányos csomagolás következményében személyekben, mások áruiban és a gépkocsiban keletkezett. A feladó köteles a fuvarlevélhez csatolni azokat az iratokat, amelyek az áru kiszolgáltatása előtt a vám vagy más hatósági kezeléshez szükségesek, valamint a fuvarozó részére azok kezelésével kapcsolatos felvilágosításokat megadni. A fuvarlevélhez csatolt vagy a fuvarozónak átadott iratok elveszéséből, a helytelen használatából eredő következményekért a fuvarozó bizományosként felel.
• A feladó jogosult az úton lévő áru felett rendelkezni (utólagos rendelkezés). Megszűnik a feladónak ez az utólagos rendelkezési joga, amint a fuvarlevél második példányát a címzettnek átadták, mert ettől fogva a címzettet illeti meg az áru feletti rendelkezés joga. A címzett már a fuvarlevél kiállításának időpontjától kezdve is rendelkezésre jogosult akkor, ha a feladó a fuvarlevélben ilyen értelmű bejegyzést tesz.
• Az áru feletti rendelkezés során az utasítást olyan időpontban kell kiadni, hogy végrehajtható legyen, és az nem eredményezheti a küldemény megosztását, nem akadályozhatja a fuvarozó rendes üzemmenetét.
• A kiszolgáltatás helyén a címzett jogosult a fuvarlevél őt megillető példányára, és átvételi elismervény fejében, az áru kiszolgáltatására. Ha megállapították az áru elveszését vagy az áru határidőn belül nem érkezik meg, a címzett jogosult a fuvarozási szerződésből eredő jogait a fuvarozóval szemben a saját nevében érvényesíteni.
• Ha a fuvarozási szerződés a fuvarlevélben foglalt feltételek szerint nem hajtható végre vagy a végrehajtása - a fuvarlevélben foglalt feltételek szerint - lehetetlenné válik, a fuvarozó köteles az áru feletti rendelkezési joggal bíró személytől - mielőtt az áru a kiszolgáltatási helyre megérkezik - utasítást kérni, vagy olyan intézkedést tenni, amellyel megítélése szerint a legjobban szolgálja az áru felett rendelkező személy érdekeit.
• Ha az árunak rendeltetési helyre érkezése után kiszolgáltatási akadály merül fel - nem található a címzett, vagy nem veszi át az árut -, a fuvarozó köteles a feladótól utasítást kérni.
• A fuvarozót - a vétkesség esetét kivéve - megilletik a fuvarozási szerződésben foglaltak végrehajtásából származó költségek. Ha a kiszolgáltatás lehetetlenné válik, vagy nem hajtható végre a fuvarozási szerződés, a feladó az árut - a rendelkezésre jogosult költségére - lerakathatja. Az áru lerakásával a fuvarozást befejezettnek kell tekinteni. Amíg azonban nem történik meg az áru átvétele, a fuvarozó az árut köteles megőrizni, jogosult azt harmadik személyre bízni (beraktározás, hűtőházba helyezés). A felmerülő költségek az árut terhelik.
• A fuvarozó felelős az áru teljes, részleges elveszéséért, megsérüléséért, ha az, az áru átvételének és kiszolgáltatásának időpontja között következett be, valamint felelős a késedelmes kiszolgáltatásért.
• Mentesül a fuvarozó a felelősség alól, ha az elveszést, a megsérülést vagy a késedelmet a rendelkezésre jogosult vétkessége, a rendelkezésre jogosultnak a fuvarozó vétkességére vissza nem vezethető utasítása és az áru sajátos hibája, vagy olyan körülmény okozta, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el, és amelynek következményeit nem állt módjában elhárítani.
• Mentesül a fuvarozó a felelősség alól, ha az elveszés vagy megsérülés azért keletkezett, mert

-       az árut csomagolás nélkül vagy hiányos csomagolással adták fel,

-       az árut nem megfelelően kezelték, az a felrakás, elhelyezés vagy lerakás következménye,

-       az áruk természetüknél fogva elveszésnek vagy sérülésnek vannak kitéve (törés,

     rozsdásodás, beszáradás, belső romlás, csurgás, apadás, férgek, rágcsálók kártevése),

-       az árudarabok nem voltak vagy nem megfelelően voltak megjelölve,

-       élőállatokat fuvaroztak.

• A fuvarozót terheli annak bizonyítása, hogy a kár a mentesség körébe tartozó tényezők valamelyikéből keletkezett.
• A rendelkezésre jogosult vétkessége akkor áll fenn, ha a fuvarozó vétkességére vissza nem vezethető utasítása, az áru sajátszerű hibája vagy olyan körülmény okozta, amelyet el nem kerülhetett, el nem háríthatott.
• Ha a fuvarozó kimutatja (vélelmezi), hogy az elveszés vagy megsérülés az előzőekben található francia bekezdésbe szedett okok valamelyikéből, esetleg több ilyen okból keletkezhetett, azt kell vélelmezni, hogy a kár ebből keletkezett. A rendelkezésre jogosultnak azt kell bizonyítani, hogy a kár nem tulajdonítható a felsoroltak egyikének sem. Ha a rendelkezésre jogosult nem tudja bizonyítani, a fuvarozó mentesül a kárfelelősség alól. Az árut elveszettnek kell tekinteni, ha a határidő lejáratát követő 30 napon belül, vagy annak hiányában a felvételtől számított 60 napon belül nem szolgáltatták ki.
• A fuvarozó kártérítési összegét annak az értéknek megfelelően kell kiszámítani, amellyel az áru a felvétel helyén és időpontjában rendelkezett. Ennek hiányában a tőzsdei ár, a piaci ár, vagy az azonos természetű és minőségű áruk közönséges értéke alapján kell megállapítani. A kártérítés nem lehet több, mint 8.33 SDR/kg. Az SDR tőzsdén bevezetett árfolyammal rendelkező valuta, amely mintegy 10.5 dollárnak felel meg. Akkor lehet magasabb a kártérítés, ha értékbevallással vették fel az árut, és a bevallott áruértéket a fuvarozó elfogadta.

Szerző: dr. Cseh Lajos c. egyetemi docens, Miskolci Egyetem

Forrás: www.pointernet.pds.hu