Az agrárium - sajátosságaiból adódóan - a gazdaság egy olyan speciális területe, amely e sajátosságoknak megfelelő logisztikai megoldásokat is kíván.

Ezen specialitások főként a következők:

• a "termékek" fajtái, változatossága (termények, élő állatok, takarmányok, vetőmagok, stb.)
• az "előállítás" ciklikussága, esetenként szezonalitása, vagy épp ezek hiánya
• az előállítás és az azt követő fogyasztás (esetenként jelentős) időbeli szétválása
• nagyfokú függés az időjárástól, ill. a földrajzi fekvéstől

A "termékek" fajtái, változatossága:

(A termékek kifejezés idézőjelben áll a címben, mert bár gazdasági értelemben az élő állat is egy termék lehet az adott körülmények között, a legtöbb embernek mégsem a termék szó ugrik be pl. egy kiscsibe láttán.)

Induljunk onnan, hogy a mezőgazdaság nagyon sokoldalú a végtermékek tekintetében: csak ha a terményekre gondolunk, már beszélnünk kell a gabonafélékről, a gyümölcsökről, a takarmánygabonáról, a zöldségfélékről, vetőmagvakról. Mind termény, de egymástól olyannyira elütő sajátosságokkal, hogy egészen más logisztikát kíván, más infrastruktúrával. A gyümölcsöket, zöldségeket pl. a betakarítás után viszonylag gyorsan, esetenként pár óra alatt hűtött helyen és helyre kell szállítani, míg a takarmánygabonával nem kell ennyire kapkodni, és silórendszerben kell szállítani, ill. tárolni.

A változatosság azonban nemcsak az alapvető termékféleségek esetén áll fenn: a különféle növénykultúrákat, ill. a haszonállatokat a nemesítés, ill. tenyésztés (manapság pedig a génmanipuláció) következtében igen nagy változatosságban állítja elő az agrárium. (Gondoljuk csak el, hogy egy növényfajtának is számos változata létezhet - pl. nézzük csak a tavaszi és őszi vetésű búzát, ezen belül is rengeteg különböző hibridet -, s ezeknek esetenként egészen más az éves termelési, és vele az éves logisztikai lefutása, bár alapvetően mindegyik azonos növény, esetleg azonos célra  is termelik.)

Az "előállítás" ciklikussága, esetenként szezonalitása, vagy épp ezek hiánya:

Újabb olyan szempontrendszert vizsgálunk tehát, amely még kuszábbá teszi az agrárium logisztikával szemben támasztott igényeit. Éppen a termékek már előbb is említett sokfélesége okán kell az agrárlogisztikának esetenként ciklikussággal (pl. a napos csibék szállítása, hiszen ez a keltetés ciklikusságához van kötve), a szezonalitással (pl. az idényzöldségek esetében - szállítás, hűtőházi kapacitás, de említhetjük a gabonaféléket is, azok magtárba, silóba szállítását, ottani tárolását is, vagy a cukorrépa kampányszerű betakarítás utáni rövid szabadtéri tárolását, majd minél gyorsabb feldolgozását), vagy éppen ezek teljes hiányával (pl. a kifejlett élőállat, ill. a tőkehús szállítása).

Az előállítás és az azt követő fogyasztás (esetenként jelentős) időbeli szétválása:

Erre a legtipikusabb példát a gabonafélék, azon belül is a kenyérgabonák adják. A megtermelt gabonamennyiség jó esetben az egész éves szükségletet fedezi, viszont belátható, hogy nem azonnal fogják megőrölni, és kenyérnek kisütni, hanem a szükségleteknek, a fogyasztásnak megfelelően (a megtermelt mennyiséghez képest) kisebb részletekben. A gabona, később pedig esetlegesen a liszt tárolását is meg kell oldani a felhasználásig. Ehhez szerencsésebb esetben elegendőek a magtárak, más esetben viszont szükséges a nagyobb beruházási igényű silók kialakítása.

Nagyfokú függés az időjárástól, ill. a földrajzi fekvéstől:

E két tényező alapvetően együttesen érezteti hatását a mezőgazdaságban, ezért is indokolt együttes tárgyalásuk (hiszen a földrajzi fekvés meghatározza a klimatikus viszonyokat), bár a rendkívüli időjárási helyzet ez alól mindig kivételt képez.

Délkelet-Ázsiában pl. a monszun - bár számunkra rendkívülinek tűnhet - teljesen megszokott dolog, hozzátartozik a földrajzi fekvés által determinált időjáráshoz, klímához, így arra fel lehet készülni, az eféle klímát jól viselő, vagy éppen megkívánó növényeket (pl. rizs) lehet termeszteni, stb. Ez tehát meghatározza azt, hogy milyen mezőgazdasági termékeket tudunk az adott földrajzi helyen előállítani, ez pedig az adott termékhez szükséges logisztikát.

Előfordulnak azonban olyan időjárási anomáliák, szélsőségek, amelyek nem feltétlenül előreláthatóak, ld. el Nino, amely jelentősen volt képes változtatni átlaghőmérsékleten, csapadékviszonyokon, stb., így a megszokott termésátlagok is csökkentek, már nem volt szükség annyi tárolókapacitásra, stb. Időjárási szélsőségért nem is kell olyan messzire mennünk: Magyarország is jól "el van eresztve" pl.  a rendszeres évi aszályokkal, vagy a tavaszi-nyári nagy esőzések nyomán kialakuló árvizekkel/belvizekkel, ami szintén jelentős befolyást gyakorol a megtermelt javakra, s ezzel logisztikájukra is.

Mindezek után már belátható, hogy a különféle termékek különféle logisztikai megoldásokat és infrastruktúrákat követelnek meg. Ilyenek:

• a megfelelő szállítási infrastruktúra (olyan utak, amelyek elviselik a kamionforgalmat, ill. a vasúton, hajón szállítható áruk esetén a vasúti, vízi infrastruktúra igénybevételére szoktatás, ill. az ennek megfelelő volumenű infrastruktúra kiépítése)
• megfelelő raktárkapacitás a megfelelő raktárakból az előállítás-fogyasztás időbeli eltérésének áthidalására, ill. a feleslegek értékesíthetőségig történő elhelyezésére (gabonasilók, magtárak, hűtőházak, stb.)
• az áruféleségeknek megfelelő szállítókapacitás volumenének elégségessége
• speciális szállítóeszközök megléte (pl. silókocsik, hűtőkocsik, stb.)

A szerk. megjegyzése: ezen négy feltétel mindegyikéről a GKM politikai államtitkára sajtótájékoztatón jelentette ki, hogy nincsenek meg ma Magyarországon, pedig a logisztikai beruházások hatása már rövidtávon is érzékelhető javulást hozna az ágazat számára. Ezért szorgalmazták anno, hogy az agrárlogisztikai fejlesztések is kerüljenek be az NFT II-be.

Forrás: saját kútfő + a napi hírek

Az agrárlogisztika több mint az áru útjának szervezése és biztosítása. A logisztika marketing és kontroling, minőségbiztosítás, termékkövető informatika és vállalatirányítás is egyben. A logisztikai háló részei a termelő, a kereskedő (felvásárló), a feldolgozó, a vevő, a logisztikai szolgáltatók, az informatikai szolgáltatók és a pénzügyi finanszírozók is. A logisztika kapcsolja össze a termelőt, a felvásárlót, a feldolgozót, az értékesítőt és a vevőt. A logisztika tárgyiasult elemei a raktárak, tárolók, áruelosztók, ingatlanok, építmények, belső berendezések, üzemeltetés, infrastruktúrák, informatikai rendszerek, szállítópályák, szállító eszközök, átrakó berendezések, csomagolók.
Az agrárlogisztika különböző gazdasági ágazatokon ível át. Érinti a mezőgazdaság mellett az élelmiszeripart, a közlekedést és áruszállítást, a kül- és belkereskedelmet, a hírközlést és azokat kiszolgáló ágazatokat.

Az agrárlogisztika szerepvállalói az állam mellett a termelők és a kereskedelem, a termelői szerveződések, az önkormányzatok, a logisztikai szolgáltatók, informatikai és infrastrukturális szolgáltatók, valamint a lakosság lehetnek. Ezek befektetőként, működtetőként, foglalkoztatóként, a szociális, kulturális környezet alakítójaként, a vidék és a települések arculatának formálóiként léphetnek fel.

A mezőgazdaság termelésében és értékesítésében mára nyilvánvalóvá vált, hogy a tevékenység eredményessége nagymértékben a piaci igényekhez való alkalmazkodás képességén múlik. A termékek előállítása és a kapcsolódó szolgáltatások költség hatékony biztosítása összetettebb lett, mint az elmúlt időben volt. A termékek előállításához, értékesítéséhez kapcsolódó szolgáltatások kifejlesztése sokkal eszközigényesebb, finanszírozási szükséglete nagyobb, egyszóval komplexebb, mint korábban. A termékek piacra tételét támogató intézményrendszereknek, elemeznie, értékelnie, és esetenként modelleznie kell a termék előállításában szereplő összes közbenső gazdasági és technológiai fázist.

A termék előállításhoz szükséges sokféle információt és technológiai elemet ütemterv szerint kell biztosítani. A szaktanácsadásnak a termékpálya szereplőinek igényeihez kell alkalmazkodni. A résztevékenységeket végző partnereknek szorosan együtt kell működniük a folyamat felgyorsítása érdekében ezért, hogy versenytársaiknál jobb terméket állítsanak elő („idő-alapú verseny”).

A gyakorlati feladatok megoldásánál sokkal szorosabban kell koordinálni az egyes folyamatokat, mint ahogyan azt a résztvevők a gyakorlatban jelenleg végzik. A részfolyamatokat egyidejűleg kell elvégezni ahelyett, hogy egymás után végeznék el őket tehát, a folyamatot integrált módon kell koordinálni.

A napjainkban átalakuló agrár szektorban a beszállítói tevékenység alapkondíciós rendszere egyre meghatározóbb. Egyrészt megjelent az "idő-alapú" és "just-in-time" beszállítás, amely azt jelenti, hogy az előre, szerződésben rögzített mennyiséget kell beszállítani a termékből, mert például a zöldség-gyümölcs szektorban az értékesítés nincs felkészülve az ideiglenes, több napos, hetes tárolásra. A termelő továbbá csak akkor tud a termékkel megjelenni a polcokon, ha az előre rögzített kiszerelést, csomagolást is képes biztosítani. Ugyanakkor a vevő a magasabb minőség és az ütemezett beszállítás mellett igyekszik alacsonyabb átvételi árakat elérni és kitolni a fizetési határidőket.

Az agrárbeszállítás alapkondícióinak alakulása nyomán szükségessé vált olyan termelési, tárolási, feldolgozási (manipulálás), csomagolási, szállítási, finanszírozási, kapcsolattartási, logisztikai megoldásokon alapuló megoldásrendszer, amely képes az értékesítést és a piacorientált termelési folyamatot szervezni, irányítani, kontrollálni, szükség esetén, korrekciókat végrehajtani.
Az Agrárlogisztika kulcsszavai

· állandó innováció és technológia transzfer,
· intenzív és szenzitív piaci koordináció,
· rugalmas, „just-in-time” beszállítás,
· a hierarchikus közvetítői lánc helyett vertikális –és horizontális koordináció,
· többszintű kooperáció,
· minden fázisban a hozzáadott érték növelése,
· a partner-kapcsolatok hálózatszerű építése,
· az információs és informatikai infrastruktúra alkalmazása,
· logisztikai megoldások összehangolt alkalmazása,
· EU. konformitás.
· az Agrárlogisztika hatékony működése szempontjából a piaci lehetőségek elemzése döntő fontossággal bír. Meghatározó, hogy a termékeket a piac igényelje és ne a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően, a termelők erőltessék a piacra. Ez alapvető stratégiai kérdés.
· ennek megfelelően a piaci kapcsolatok, és lehetőségek elemzését az Agrárlogisztika kiemelten kezeli.

A következő években Magyarországon is felerősödik az a folyamat, amelyben a hagyományos beszállítók szerepét az agrárszektorban és a kereskedelemben is az integrációs struktúrák veszik át.
A gyakorlatban, a hálózati szemléletben kialakításra kerülő irányítási rendszer, a logisztikai, informatikai struktúrák térhódításának terméke, amelyben az egyes termelők tevékenységei, és az általuk birtokolt erőforrások is integrálhatóak. A célrendszer és gyakorlati munka során a minőségmenedzsmenttel kapcsolatos feladatok különös súllyal szerepelnek. Az élelmiszerbiztonság megkövetelt szintjének biztosítása átszövi a teljes Agrárlogisztikai struktúrát.

Az agrártermékek logisztikai rendszerén, a termelési és értékesítési lánc szereplőinek olyan kooperatív együttműködését értünk, ahol a termelők megtartják önállóságukat, de erőforrásaikat egy közösen meghatározott cél érdekében, mennyiségileg és minőségileg összehangolják, termékeiket koncentráltan jelenítik meg a piacon.

Az erőforrások összehangolása, a kooperációk mélysége, a mindenkori piac igényeivel összhangban valósul meg.

A fenti célok megvalósítása megköveteli a szereplők (termelők, értékesítők, feldolgozók, finanszírozók) összehangolt hálózati működését. A komplex hozzáadott érték előállításában résztvevő partnereknek; a termelőknek, értékesítőknek, beszerzőknek, szállítmányozóknak, finanszírozóknak, beleértve a technológiai transzferért felelős partnereket is, összehangolt logisztikai rendszerben kell működniük.

A rendszernek, alapvetően a logisztikai struktúrákra kell épülniük, amelynek számítógépes informatikai hálózat létrehozása az alapfeltétele. Ez azt jelenti, hogy a logisztikai - információs infrastruktúrának az agrártermelésben és értékesítésben meghatározó szerepet kell játszania, Lehetővé kell tennie a gyors és hatásos kommunikációt és koordinációt a termelői-értékesítési partnerek, vállalkozások, szervezetek, szolgáltatók és hatóságok között.

Forrás: MLE Agrárlogisztikai Tagozat

A szerk. megjegyzése: mint az már eddig is kitűnt, meglehetősen gyakran szeretek hivatkozni a logisztika mint tudomány interdiszciplinaritására. Ha van a logisztikának olyan ága, ahol ez kifejezetten érvényesül, akkor az - a termelési logisztika mellett - az agrárlogisztika. Az agrárlogisztika esetében ez annál is inkább így van, mivel a logisztika ezen ága nemcsak magát a mezőgazdaságot fogja át, hanem a mezőgazdaság termékeit feldolgozó ipart is. (Így lehetséges pl. az, hogy az MLBKT Agrárlogisztikai Tagozatának elnöke az a dr. Mondovics János, aki "civilben" a Dreher Sörgyárak Rt. logisztikájáért felelős vezető.) Ha tehát ilyen tágabb értelemben szemléljük az agráriumot (vagyis már nemcsak a mezőgazdaságot), agrárlogisztikai feladatot jelent pl. egy dohánygyár ellátásának, raktározásának, és értékesítésének megszervezése is (hiszen a gyár alapvetően függ egy bizonyos mezőgazdasági terméktől). Így ha valaki kimondottan agrárlogisztikai területre kíván specializálódni, ajánlatos lesz nemcsak a logisztika területén kiművelődnie, hanem az adott mezőgazdasági terület sajátosságaival is tisztában lennie.